10 napig a Tinder-en

10 napig a Tinder-en.

A Facebook-on létezik olyan beállítás, ahol az életünkre jellemző párkapcsolati tényező jeleníthető meg. Jelenleg nincs olyan opció, ami hozzám a közel állna, és ennek hiányában döntöttem úgy, hogy nincs semmi vesztenivalóm, regisztrálok az egyik legnagyobb „húspiacra”.

Viszont, ha már így döntöttem, azt gondoltam megadom a módját. „Fullos” profilt csináltam, figyelve arra, hogy virtuális kirakatom a lehető legközelebb álljon a valósághoz. Nem terveztem, hogy mindennapjaimból túl sok időt kívánok erre fordítani, ezért vásároltam 8990 forintért egy prémium beállítást, aminek köszönhetően egyértelműen láttam kik azok a hölgyek, asszonyok (mert, hogy ilyen is akadt) szimpatizálnak velem, ezzel az első, ki tetszik kinek lépcsőt meg is ugrottam. Természetesen ez a beállítás havonta megújul egészen addig, amig lemondásra nem kerül, így az oda nem figyelők könnyedén meg tudnak szabadulni újabb kilenc darab Mátyás királytól.

Bemutatkozó szövegem nem volt túl bonyolult: Egyértelműen nem „egyéjszakát” keresek. Isten lássa lelkem, első beállításomból, tényleg véletlenül maradt ki a „nem” szócska, így néhány órán keresztül az „egyértelműen egyéjszakát keresek” jelent meg. ????Innentől vált érdekessé. Írásaimban továbbra sem szeretnék ítélkezni, de számomra rémisztő, hogy korunkban mennyire elcsúszott az udvaroljunk egymásnak fogalma. Hogy miért neveztem néhány sorral feljebb húspiacnak ezt az egészet? Postaládámba érkezett olyan azonnali megkeresés, amibe derekasan bevallom, hogy belepirultam, bár az is lehet, hogy bőrpír a szöveg olvasása közbeni folyamatosan emelkedő vérnyomásomnak volt köszönhető.

Kijavítottam, és újra megjelentem.

Sok mindenkivel találkoztam, de arra mindig figyeltem, hogy nem adtam teret a csajozos egomnak, így egyszerre mindig csak egyvalakivel írogattam. Pontosan 7 napig tartott az utazásom, míg végül eljutottam az első randevúig, és azt követően 3 nappal később töröltem az applikációt. Innentől pedig nem szeretnék erről bármit is írni, sőt azon is gondolkodtam, hogy akarok-e egyáltalán a Tinder-ről véleményt alkotni. Köztes megoldást kerestem. A következő néhány gondolat, amit a Tinder terében, vagy az arról szóló személyes beszélgetések alkalmával szereztem, remélem mindkét nemnek a hasznára válik.

• mindenkit jobbra húzok: miután ismerőseimnek meséltem a Tinder paktumomról szembesültem vele, hogy gyakori jelenség mindenkit jobbra húzni, és ez alapján Match-elni. (megspórolhattam volna 8990 forintot)
• ki tud többet: csak férfitársaimnál tapasztaltam ezeket a történeteket, mennyit és milyen gyorsan strigulák, valószínűleg a másik oldalon is akad erre példa, de míg mi férfiak dicsekszünk, addig a nők halkan teszik úgyanezt
• majd ÉN megmondom neked: egyszerűen nem volt időm válaszolni, azonnali ítélkezés felettem, mit és, hogy kellene csinálnom az életemben
• sexpartner: kevés amit otthon kapok, nincs mit hozzáfűzni
• virtual lover: pusztán csak azért van fent, hogy minél több virtuális csodálója legyen
• elhúztam, de nem írok: a fent említettekből több is igaz lehet rájuk, de sosem fogjuk megtudni, hiszen nem ír
• milyen autód van: erről sincs mit mondanom
• kamu profil: például kiskutyát simogatva, örült cuki, de gyakran kamu az egész
• harag: csesszünk ki a másikkal, regisztráljunk az Ő nevében

Szóval, ha tehetjük ne játszunk romantikus orosz rulettet, de ha mégis mellette döntünk, legyünk igazán körültekintők és ne a másodperc töredéke alatt, egy jobbra vagy balra húzással döntsünk.

Lacza Levente
#offoljkapcsoljki