Szelfi vs. nárcizmus
Szelfi vs. nárcizmus
Manapság nem ritka, hogy valaki egy év alatt 2.000, nem elírás, kétezer szelfit készít magáról, és a tökéletes kép hajszolása érdekében megszámlálhatatlan percet tölt a filterek hálójában. Az elpazarolt órákon kívül sokkal nagyobb veszélyforrást hordoz magában a mobiltelefon „belső” kamerája. Rohanó léptekben haladó technikának köszönhetően, a szakirodalom mindig néhány lépéssel le van maradva, ahogy elkészül egy adott témában készített statisztika, szinte azonnal elavultnak számít.
Viszont az mára egyértelmű, hogy a rengeteg magunkról elkészített fotó sokasága, lassan, de biztosan építi a sárga macskakövet a nárcizmus felé.
Azoknak, akik esetleg nincsenek tisztában a nárcizmus fogalmával, szeretném elmesélni miről is szól ez a személyiségzavar!? Mindannyiunkban fellelhető nárcisztikus hajlam, viszont a kérdés az, hogy mennyire látjuk reálisan magunkat!? A „sérült” személyben egyszerre van jelen a hiúság, önhittség, önzés és mások iránti érzéketlenség, azt gondolják, hogy tökéletesek, mindenkinél jobbak, akik sosem hibáznak. Ha esetleg, mégis elrontanak valamit, egészen biztos, hogy más a hibás. Korosabb esetben nem ritka, hogy saját érdekükben manipulálnak, vagy egyszerűen addig használják a másikat amíg kedvük tartja.
Hogy lesz szelfiből nárcizmus?
A szelfi nem más, mint egy tükör, amit olyan irányba változtatunk, amilyenbe szeretnénk.
A hangsúly a kontroll elvesztésén van, mikor végtelenségig filtereznek, karcsúsítanak-izmosítanak, hátteret cserélnek, bármit elkövetnek a minél több lájk érdekében. Érdemes lenne elgondolkodniuk azon, hogy miért nem a valóságot osztják meg, és viselik rosszul a kritikát? Szükségük van arra, hogy folyamatosan éreztessék velük, hogy különlegesek. Egy idő után maguk is elhiszik, a retusált kép egyenlő a valósággal, ezt pedig szépen, lassan, de biztosan elkezdik mindennapjaikba is átültetni, még az sem érdekli Őket, ha másokban rossz érzést, önbizalomhiányt keltenek. Hiszen Ők különlegesek...
Lacza Levente
#offoljeskapcsoljki