Mobiltelefon és az emberi kapcsolatok. 2.0
Mobiltelefon és az emberi kapcsolatok. 2.0
Előző cikkünkben szótejtettünk arról, hogy a 2005 után született úgynevezett alfa-generáció milyen veszélyeknek van kitéve a közösségi médiumokon keresztül. Véleményünk szerint mégsem Ők, akik ki be járnak az online és offline világ között rejtik magukban a probléma kulcsát.
Valahol egy messzi Galaxisban megszülettek és mai napig köztünk élnek az X- Y generáció tagjai, én is közéjük tartozom. Mi vagyunk azok akik valahol a 60-as, 70-es, 80-as évek környékén láttuk meg a napvilágot (1960-1994), még tisztán emlékszem ahogy édesanyám hajcsavarokkal a hajában kiabált ki az ablakon, hogy ideje lenne felmennem, vagy a panellakás radiátorcsövét püfölve jeleztünk a szomszédoknak.
Offline gyerekek voltunk, és, hogy miért fontos ez!? Bennünk élnek olyan gondolatok ahova vissza tudunk nyúlni, emlékeink polcáról számtalan könyvet tudunk levenni amik valós tartalommal rendelkeznek. Vajon mi lesz a mostani gyerekekkel? Vitatkozhatunk azon, hogy ki szerint káros a túlzott mobiltelefon használat, de azt hiszem abban mindannyian megegyezhetünk, hogy azok a bizonyos emlékpolcok egyre kisebbek és lényegesen kevesebb valós tartalommal vannak megtöltve, feltéve, ha egy youtuber által megosztott újabb videót nem tekintünk valós élménynek.
Fontos kiemelnünk, mi nem azt szeretnénk, hogy holnaptól mindenki törölje az összes profilját, hiszen kicsit sem lenne életszerű, egyszerűen csak arra szeretnénk rávilágítani, hogy a világ nem lájkok számától függ, én nem attól leszünk értékesebb, vagy értéktelenebbek, hogy kevesebb vagy több szívecskét kapunk mint mások. A mai gyerekeknek először valós tartalommal kellene megtölteniük polcaikat és, hogy mik az igaz értékek nekünk kell megtanítanunk nekik.
Legyünk részesei gyerekeink életének, úgy alkossunk véleményt bármiről, hogy utánajárunk, ne utáljuk az online teret. Alakítsunk ki bizalmi viszonyt, amiben gyerekünk magától ossza meg velünk közösségi térben megélt élményeit, beszüljük az Öt ért impulzusokról, ügyeljünk arra, hogy érzelmi igényeik találkozzanak a realitással, hiszen ha mi nem tanítjuk meg nekik, Ők mit fognak továbbörökíteni!?
Szóval kössük fel a nadrágunkat, vegyük szemügyre a Facebook-ot, az Instagram-ot, a Musical.ly-t a Snapchat-et és mindent ahol elérhető gyermekünk, üljünk le mellé és értsük meg világát, váljunk részévé. Ne időkorlathoz kössük az eszközhasználatot, mert ”addig is csöndben van”, vagy esetleg mi is Facebook-ot nyomkodhatjuk, hanem a napi feladatok elvégzése után engedjük meg neki, hogy életkorának megfelelő korhatáros játékban eljusson A pontból B pontba, bontakozzon ki a saját közegében és Ő maga tudja befejezni az adott feladatot, ne pedig a pálya közepén, biztos kudarcélményre ítélve zárjuk a napot.
Aznap készített képeket közösen ”cenzúrázzuk” feltöltés előtt, beszéljünk róla, törekedjünk arra, hogy ne rugaszkodj el valóságtól. Fejlődjünk- változzunk vele, hiszen eljöhet a pillanat amikor már nem tudjuk, nem értjük miről beszél, ha egyáltalán beszélünk. És ami a legfontosabb, mindezek mellett töltsük meg polcaikat offline élményekkel.