Offline élménypark szembesít az online veszélyekkel Magyar Hírlap cikke

A sporttevékenységen kívül szembesítjük a gyerekeket azzal, milyen káros tartalommal bír az online játék. A látogatók a szabadulószoba elvére épülő program keretén belül tapasztalhatják meg a mobiltelefon káros hatásait. Amikor a gyermek a gép előtt játszik, valójában klánokban karaktereket mészárol – mondta lapunknak Lacza Levente, a törökbálinti offline élménypark ügyvezetője, ahol szeptember közepétől ingyenes programok várják az iskolásokat.

A legfrissebb kutatás szerint hazánkban 5,3 millióan, a felnőtt magyar internetezők nyolcvankilenc százaléka használ okostelefont. A telefonhasználat a modernizáció velejárója vagy a mai kor markáns problémája?

Az elmúlt egy évben végzett kutatásaink alapján  ki merem jelenteni, hogy nem a mobiltelefon-használat, hanem a nem megfelelő használat jelenti a problémát. Csodálatos dolog, hogy a világ másik felén élő szerettünkkel másodpercek töredéke alatt kezdeményezhetünk ingyenes beszélgetést, vagy az aggódó szülők bármikor elérhetik a gyermeküket, és nem kell a lakótelepen órákon keresztül keresni őket. Ezzel párhuzamosan viszont gyakorta megfelelő kontroll nélkül szörfözhetnek a fiatalok a világhálón, ami számtalan egyéb veszélyt rejt magában.

Mi történhet velük?

Fogalmuk sincs arról, ki lapulhat valójában a profilkép mögött, vagy az online játékok által okozott addikció rabjai lesznek, de ennél sokkal szerteágazóbb a veszélyforrás, amit magában rejt a nem megfelelő internethasználat. Az elmúlt években egy újabb fóbiával gyarapodott a félelmeink lajstroma, amely a nomofóbia elnevezést kapta, ami röviden annyit jelent: félelem a mobiltelefon elvesztésétől. A WHO az online játékokkal kapcsolatos zavarokra hivatalosan is betegségként tekint, az erre vonatkozó jegyzék módosítása 2019-ben megtörtént. Az új besorolás 2022. január 1-jétől lép hatályba.

A legnépszerűbb, napi szinten végzett online okostelefonos tevékenységek a böngészés, az online üzenetküldés alkalmazással és a közösségimédia-oldalak látogatása. Miért jelent ez gondot a szociális kapcsolatokban, ha itt is kapcsolódásról van szó?

Nem a közösségi média jelenti a fő problémát, a válasz sokkal mélyebben gyökeredzik. Amikor én gyerek voltam, a családok közösen ültek le megnézni a Különben dühbe jövünk filmet, mára ez teljesen megváltozott. Manapság mindenki a saját mobiltelefonjában található „tévéjén” keresztül nézi a neki tetsző „dühbe jövünket” a szoba különböző sarkaiban. Bármikor beletekerhetünk, ezáltal nem hagyjuk, hogy a történet mondanivalója kiforrjon bennünk. Napról napra egyre nagyobb impulzus kell érjen minket ahhoz, hogy odafigyeljünk a körülöttünk történő eseményekre az analóg világban. A digitalizációnak köszönhetően a mindennapi élmények már gyakorta kevésnek bizonyulnak. A legfrissebb kutatások szerint egy átlagos Facebook-videó időtartama három perc negyvennyolc másodperc, ugyanakkor ebből csak tíz másodpercet tekintenek meg a felhasználók.

A közösségi médián kívül mit lehet még rosszul használni?

Érdemes szót ejteni a 2018-ban a látogatók száma szerint világviszonylatban második helyen elhelyezkedő YouTube-ról, amit nemcsak cuki videók megtekintésére vagy zenehallgatásra használunk, hanem valami egészen másra is. Blogolunk, „élőzünk”, olyan embereket követünk több millióan, akik a nap huszonnégy órájában játszanak, vagy teljesen szürreális videókat töltenek fel. Hajszoljuk az élvezeteket vagy inkább a mások által feltöltött vágyálmokat, amivé válni szeretnénk, és észre sem vesszük, hogy ezáltal a saját önbizalmunkat romboljuk.

A használók számának növekedése mindenképp megmutatja a jelenség súlyát, 2017 óta több mint 1,7 millióval nőtt a mobilnetezők tábora. Mi várható még?

Felelőtlen kijelentés lenne megmondani, mi várható a következő évtizedekében. Ami biztos, hogy az x, y generáció (az 1965–1995 között születettek) szerepe meghatározó a kérdésben. Mi vagyunk azok, akiknek az emlékei polcán végtelen offline tartalom található, és a következő generációknak ezeket át tudjuk adni, hogy nekik is legyen miből táplálkozniuk. Bele se merek gondolni abba, hogy ha ez így folytatódik, mi várható száz év múlva. Elkerülhetetlennek tűnik, hogy a polcok apáról fiúra egyre kisebbek legyenek, és ha nem változtatunk ezen, a végén oda is eljuthatunk, hogy az emberek megítélését nem a cselekedeteik, hanem a közösségi fórumokon kapott szívecskék alapján fogjuk mérni. Egy 2016. január elsejei állapot szerint 1,15 milliárd napi aktív felhasználója volt a Facebooknak, pontosan egy évvel később ez a szám huszonhárom százalékos növekedést mutatott, 2018-ra pedig elérte 2,375 milliárdot. És akkor még nem ejtettük szót a Facebook sikerén felbuzdulva létrejött egyéb csatornákról, amelyek további perceket rabolnak el az életünkből, gondosan figyelve arra, hogy az imént említett tíz másodpercben belül minél intenzívebb élményekben részesüljünk.

Mit jelent pontosan az online világtól való függőség?

Kutatásaink alapján bizonyossá vált számunkra, hogy sokkal nagyobb a baj a fiatalok körében, mint elsőre gondolnánk. Ez a 14–18 éves korosztály számára jelenti a legnagyobb problémát, bár a 10–14 éves korosztályban is megjelennek ezek, hiszen nem rendelkeznek kellő élettapasztalattal, kicsit sem valós ikonokat tekintenek példaképeiknek, az online és offline világ között egyértelmű párhuzamot húznak, ami torz képet ad számukra a valós életről. Valaki népszerűségét a kapott lájkok alapján, nem pedig a cselekedetei alapján mérik, viszont a szívecskék mögött egészen más tartalom is húzódik, ami inkább a személynek vagy a személytől való félelmének szól. A verbális kommunikáció csökkenésével a valós, a jelenben megélt érzelmeket nem megfelelően dolgozzák fel. Másképp büntetik a társaikat, mint annak idején mi tettük. Egy közösségi oldal csoportjának adminja szinte halhatatlannak minősül a köreikben, aki egy kitiltással nemkívánatos személlyé tehet bárkit, és ez az ő világukban egyenlő a teljes megsemmisüléssel.

Miért fontos önnek ez az ügy?

Talán mert én is apuka vagyok, vagy pedig azért, mert hiszem, hogy az életben szerzett tapasztalatainkat kötelesek vagyunk továbbadni. Nehezen mondom ki az egyéb idevágó gondolataimat, de azt hiszem, hogy ez egy remek fórum arra, hogy másokkal is megosszam az életfilozófiámat, miszerint nincs más dolgunk az életben, mint kijelölni az utat, és ha az igaznak bizonyul, felülről megkapjuk a segítséget, hogy végig tudjunk menni rajta. Mielőtt a barátommal megálmodtuk az #offoljeskapcsoljki életérzést, sokat ötleteltünk, szerettünk volna az elmúlt évtizedek alatt megszerzett tudásunk alapján valami igazán ránk jellemző, nem mindennapi dolgot megvalósítani.  Így született meg az Offolj.hu, ami Magyarországon egészen biztosan, de világon is egyelőre különleges kezdeményezés.

Létezik olyan módszer, amely segít abban, hogy az ember visszataláljon a va­-lósághoz?

Jelenleg három programunk fut a témával kapcsolatosan. Amiből az általunk vezetett statisztikák alapján a legtöbb következtetést vontunk le, a Real Battle Royale elnevezést kapta, ami nem szól másról, mint hogy a jelenleg közkedvelt (Fortinte, PubG) játékokat a valóságban élhetik át a fiatalok, de a „küldetés” befejeztével nem ér véget az esemény. Szakemberünk segítségével a játékosok és szüleik kiértékelhetik a megélt impulzusokat. A sporttevékenységen kívül szembesítjük őket azzal, milyen tartalommal bír az online játék, de ami fontosabb, rávilágítunk arra, hogy amikor a gyermek a gép fölé görnyedve játszik, valójában klánokban karaktereket mészárol. Szeptember közepén indul az idevágó ingyenes programunk iskolák számára. Most is több iskolaigazgatóval folytatunk tárgyalásokat, hogy eljussunk olyan fiatalokhoz, akik nemcsak egy ingyenes kirándulásra vágynak, hanem valóban ki szeretnének törni az on­line térből, ezzel a mi munkánkat is segítik. A program emellett nem jöhetett volna létre Bánhidi Balázs, a Bánhidi Park tulajdonosa és Csanda Gergely, a PayIT alkotója nélkül.

Élő játékkal hívják fel az emberek figyelmét az online függőségre?

Törökbálinton valósítottuk meg az off­line élményparkunkat, ahol az odalátogatók a szabadulószoba elvére épülő program keretén belül tapasztalhatják meg a mobiltelefon káros hatásait. Amire a legnagyobb hangsúlyt fektetjük jelenleg, az OFFtóber elnevezésű esemény, amit nem véletlenül a Facebookon hirdetünk. Szeretnénk azon a csatornán megszólítani az embereket, ami az egyik legnagyobb veszélyforrást jelenti számukra. Az első periódusban – letöltés, felismerés – nem várunk el különleges dolgokat a résztvevőktől, csak annyit, hogy csökkentsék napi egy órára a közösségi média használatát, töltsenek heti három vacsorát telefon nélkül a szeretteikkel, valamint írjanak le napi öt csodát, ami őket éri. A következő szakaszban pedig a helyes használatra fogunk rámutatni.

Milyenek a reakciók a kampányra?

Nem várunk el sokat, mégis elkeserítőek a visszacsatolások. A résztvevők számából minimális, aki a „going”-ot (ott leszek) választja, viszont egyértelműen látható, hogy napirenden van a kérdés, mert az ott leszek-kel szemben az érdeklődők száma kimagasló. Jó néhány módszer létezik, amivel vissza lehet találni a valósághoz, de az első lépés mindenképp az kell hogy legyen, hogy az emberek rájöjjenek arra, mi a valóság, és mi nem az.

Hogyan tudnak segíteni azokon, akik már felfedezték, hogy ez valós probléma?

Lépcsőzetesen szeretnénk bevezetni az általunk kidolgozott tervet, amelynek most az első fokán állunk, a felismerés vagy pontosabban a felismertetés fázisában. Ezekre az  alapokra kívánjuk egy előre kidolgozott szakmai tervvel felépíteni a további rendezvényeket, programokat, amelyek egyre jobban segíthetnek a jelenség kezelésében. Természetesen az utógondozás is fontos szerepet tölt be az eszménkben, többek között a programban szerepel, hogy szervezünk egy kibeszélő alkalmat, ahol azok, akik csatlakoztak a kezdeményezéshez, elmesélhetik az élményeiket, nehéz­ségeiket, sikerélményeiket.

Forrás: Magyar Hírlap